Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Szarvasok, őzek

2008.07.31

A szarvas a párosujjú patások közé tartozó emlősállat. A szarvasok legtöbb faja az őzekkel együtt a szarvasfélék családjába tartozik.

 

Gímszarvas

 

Az állat hossza 165-250 centiméter, marmagassága 100-150 centiméter és testtömege 160-200 kilogramm. A tehén kisebb és könnyebb, mint a bika. A bikák ágas-bogas agancsot viselnek, melyet minden évben ledobnak, és újat növesztenek. Szőrzete télen szürkésbarna, nyáron vörhenyesbarna. A tavasszal született borjak szőrzete vörösesbarna, sárgásfehér pettyekkel. A szarvasok "tükre" nyáron világos barnás-sárga, télen sárgás-fehér. A nyaksörény és a hastájék szőrzete a bikáknál sötétebb mint a teheneknél. Szőrzetüket évente kétszer váltják, ősszel szeptember-október hónapban, tavasszal április-május hónapban.

A bikák egyedül vagy kis csapatokban, a tehenek kis családi kötelékekben élnek. Legelő típusú faj, tápláléka lágyszárú növények, de tavasszal a bokrokról és fákról a rügyeket is elfogyasztja. Napi 8-10 órát tölt táplálkozással, majd ugyanennyit kérődzéssel. A bika körülbelül 10 évig, a tehén 12 évig él.

Vemhességi idő 240 nap, a tehén 1 borjút hoz a világra, az ikerszülés nagyon ritka. 6-8 hónapig szoptatja borját.

 

Fehérfarkú szarvas

 

A hím marmagassága 80-100 centiméter, a nőstényé jóval kisebb. A hím testtömege legfeljebb 100 kilogramm, nőstény 70 kilogramm is lehet. A szarvasnak a tövénél hátrafelé, feljebb félkörben előrehajló agancsa van, amely télen leválik, és a következő párzási időszakig újból kifejlődik. Veszély esetén a fehérfarkú szarvas nagy ugrásokkal menekül, eközben farkát felfelé tartja, így jól látható alsó részének fehér színe, s ezáltal a többi szarvas is felfigyel a veszedelemre. A szarvastehén kisebb, mint a hím, és nincs agancsa. A borjú fehér pettyes barna bundájával jól beleolvad a környezetbe.

 

A fehérfarkú szarvas magányosan vagy körülbelül hat állatból álló családokban él; hidegebb teleken néha csordákba tömörül. Tápláléka fűfélék, levelek, sarjhajtások, gallyak, sok növény termése és virága. Az állat körülbelül 10 évig él.

 

Szibériai őz

 

A szibériai őz (Capreolus pygargus) Ázsia északkeleti részén fordul elő. Szibérián kívül megtalálható Kazahsztánban, a Tiensan-hegység vidékén, Kelet-Tibetben, a Koreai-félszigeten és Kína északkeleti részein. Az óriási elterjedési területen belül két alfaját különböztetik meg, a közönséges szibériai őzet (Capreolus pygargus pygargus) és a tiensani őzet (Capreolus pygargus tianshanicus).A szibériai őzet a legutóbbi időkig az európai őz (Capreolus capreolus) alfajának tekintették, mára azonban egyértelmû a két faj elkülönítése.

A szibériai őz az európai őznél testnagyságát és agancsait tekintve is nagyobb. A szibéria őz Közép-Ázsiáig és a Kaukázusig fordul elő, testsúlya a 60 kilogrammot is elérheti. Az európai és a szibériai őz elterjedési területe a Kaukázus vidékén találkozik. A szibéria őz az északi oldalon, az európai őz a déli oldalon, Kis-Ázsiában és helyenként Irán északnyugati területein fordul elő.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.