Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A Német Dog

2008.07.05

Eredete nagyon régi időkre nyúlik vissza. Már az asszír ábrázolásokon találkozhatunk a doghoz hasonló kutyákkal. A szinte az egész akkori ismert világra kiterjedő római birodalomban kereszteződtek a világ különböző tájairól származó molosszus jellegű "fajták". A Nagy-Britanniából származó masztiffszerű vadász- és harci ebek, a Közel- és Távol-Keletről idekerült moloszszusokkal és az Itáliában található hadi és szállító feladatot is ellátó, nagyméretű kutyákkal keveredtek. A középkortól kezdődően az akkori germánok egyre nagyobb számban importáltak Nagy-Britanniából úgynevezett "angol dogokat", amelyeket főleg nagyságra és vadásztulajdonságokra szelektáltak. Így alakult ki a "német dog", amelynek az 1800-as évektől két változatát tartották nyilván, a nehezebbet "dán dog"-nak, a könnyebbet "ulmi dog"-nak nevezték.

A valószínűleg első, 1863-ban Németországban rendezett kiállításon nyolc dán dog és hét ulmi dog jelent meg. 1880-tól egységesítették az elnevezést "német dog"-ra. A dán dog név a mai napig is fennmaradt szinonimaként, illetve az angol elnevezésben (Great Dane), bár bizonyított, hogy a fajtának semmi köze Dániához.

                                                                    

1888-ban megalakult a Német Dog Club (DDC). 1892-ben alkották meg az első hivatalos fajtaleírást. Ez a fajtaleírás az idők folyamán többször változott. A ma érvényes FCI standard alapján a fajta főbb jellegzetességei: ami az első lenyűgöző benyomást adja, az a dog impozáns mérete és eleganciája. 
                                                                                                    

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.