Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Vadászkutyáink, a retrieverek

2008.07.02

Labrador retriever

 

Newfoundland szigetén az elkülönítettségnek köszönhetően annyira homogén állomány alakult ki, hogy a későbbi európai spániel és szetter keresztezések is többnyire fekete, úszóhártyás lábú kutyákat eredményeztek. Ilyen ebekből nagyon sok került Angliába, ahol újfundlandinak vagy St. John's kutyáknak hívták őket. A labrador elnevezést Earl of Malmesbury 1887-es levelére vezetik vissza, melyben azt írja, hogy Nefoundlandról érkezett kutyáit labradoroknak hívják, és a lehető legtisztábban próbálják tenyészteni. A modern labrador kialakulásában jelentős szerepet játszott Mr. A. C. Butter és az ő kutyái: Peter of Faskally és Major Portal Flapper. Az angol Kennel Klub 1903-ban  ismerte el önálló, hivatalos fajtaként a labrador retrievert.

 

Golden retriever

 

A golden retriever története Lord Tweedmouth nevéhez kötődik, aki első sárga retrieverét, Nous-t 1865-ben vásárolta Brightonban. A lord birtoka, Guisachan a Tweed folyó mentén feküdt. Ezen a környéken élt egykor a Tweed Water Spaniel. Nous-t egy ilyen vízispániellel, Belle-lel pároztatták. Tőlük született Crocus, Cowslip, Primrose és Ada. Cowslipet ismét egy spániellek fedeztették, majd egy tőlük származó kölyköt Adával. A lord a sárga színű kutyákat preferálta, és elsősorban vonaltenyésztést alkalmazott. Nous és Cowslip többször is szerepelt egy-egy törzskönyvön. A XIX. század végére a golden retrieverek nagyon népszerűvé váltak Angliában. 1913-ban szerepeltek először külön osztályban a kiállításokon mint golden vagy yellow retrieverek. A Kennel Klub is ebben az évben ismerte el hivatalos fajtaként, majd 1920-ban nyerte el a fajta végleges elnevezését mint golden retriever.

 

Nova Scotia Duck Tolling retriever

 

A teljes nevén Nova Scotia Retriever kanadai fajta, a legkisebb a hat retriever közül. Magyarul vadkacsavadász retrievernek nevezzük, német és angol nyelvterületen a toller becenév is gyakori. A „tolling" a kacsavadászat egy speciális módját jelenti. A vadász búvóhelyet épít a vízparton, innen dobál a kutyának ágakat, labdát, amit az visszahoz neki. Ez a gyors ide-oda mozgás felkelti a vízen úszó madarak érdeklődését, és a part közelébe, vagyis lőtávolságba csábítja őket. A lelőtt vagy sérült madarakat is kutya gyűjti össze és viszi a vadászhoz. A vadászok a tolling-jelenséget rókáknál figyelték meg, és ezért tenyésztettek ki egy rókához hasonlatos, kicsi, vörös vadászkutyát. A Nova Scotia retriever mellett a holland Koojkerhondje a másik ilyen célra használt kutya. Érdekes, hogy etológusok nemcsak rókáknál, hanem farkasoknál is megfigyelték ezt a madárcsalogató magatartásformát.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.