Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A Sziámi, a Bengáli és az Orosz kék macska

2008.07.05

 

A Sziámi

 

Sziámban (ma Thaiföld) már az 1300-as években ismerték. Onnan került Angliába 1884-ben. Karcsú, kecses testfelépítés, légies csontozat, hosszú fej, farok, lábak és törzs jellemzi a fajtát. Kényeskedve jár, büszkén hordja ékalakú fejét hosszú nyakán. A szem kék. A négy ősi szín: a fóka, a kék, a csokoládé és a lila mellett számos új színváltozata van. Rendkívül rosszul tűri a magányt, mindenben részt vesz, érdeklődő, hangos, beszédes, követelődző. Könnyen megtanítható apportírozni.

 

A Bengáli

 

Egyesült Államokban tenyésztették ki házimacska és ázsiai leopárd macska keresztezésével az 1980-as évek elején. A legfeltűnőbb rajta a rövid szőrű bunda pettyezettsége. A hatalmas pettyek vízszintesen helyezkednek el, kivánatos, hogy rozetta alakúak legyenek. Nyérc színben (fekete pettyek mély mahagóni alapon) és vörös színben (barna pettyek narancs alapon) ismert.A korai bengáli macskák között akadt vadságra hajlamos egyed is. Mára azonban e kedvezőtlen tulajdonságot sikerült a tenyészállományból kiszűrni. A bengáli nem csak szép, hanem kedves is. 

 

Az Orosz kék

 

Angliában régen arhangelszki kéknek nevezték, mert egy onnan indult hajóról érkezett az 1600-as években a szigetországba. A legkülönlegesebb rajta a szőre, amely a fókáéra emlékeztető. Színe középkék, ezüstös ragyogással. A fej ékalakú, a test izmos, kecses. A szem smaragdzöld. Újabb színváltozata a fehér és a fekete. Játékos, élénk értelmű, emberszerető.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.