Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Baromfiudvar

2008.08.01

 

A házityúk

A házityúk háziasításával kapcsolatban két, egymásnak részben ellentmondó elmélet létezik.

A korábbi elmélet szerint a házityúk monofiletikus származású, tehát egyetlen őstől származik. Ezek szerint a házityúk őse a bankivatyúk, amely Elő- és Hátsó-Indiában, valamint Indonézia legtöbb szigetén őshonos.

Az újabb vizsgálatok egyre inkább a házityúk több ősre visszavezethető, polifiletikus származására utalnak.

A kutatók érvei szerint a házityúk populációjában túl nagy a változatosság ahhoz, hogy ez egyetlen ősre legyen visszavezethető. Ezen kívül a házityúknak vannak olyan tulajdonságai, amelyek a bankivánál hiányoznak (pl. öt lábujj). Könnyű szelídíthetőségét valószínűleg a szürke dzsungeltyúknak köszönheti.

 

Gyöngytyúkok

 

A gyöngytyúk a vizsgálatok szerint monofiletikus eredetű, vadon élő őse a Szaharától délre élő sisakos gyöngytyúk (Numida meleagris). A háziasított változat szinte alig különbözik vadon élő ősétől. Domesztikációja nem eredeti élőhelyén folyt le, hanem egy, a Földközi-tenger partvidékén élő, máig ismeretlen nép által. Amikor az ókori Egyiptomban vallási okokból betiltották a tyúktartást a Kr. e. 2. évezredben, szerepét egyes adatok szerint a gyöngytyúk vehette át. Valódi háziasítása majd egy évezreddel később ment végbe. A görögöknél már a Kr. e. 4. században háziállat volt. A monda szerint tollazatának fehér pöttyei a halott Meleagrosz királyfit sirató lánytestvéreinek könnyeiből keletkeztek. A rómaiak valószínűleg a görögök vagy az egyiptomiak közvetítésével ismerték meg. Kr. u. 1. században már a birodalom távolabbi részein is ismerték.

 

Magyar parlagi gyöngytyúk: A kakasok súlya 1,30-1,60 kg, a tyúkoké 1,20-1,40 kg. Színe fehér, szürke, kékesszürke, igen ritkán előfordul bronz és tarka változatban is. Igényli a szabadtartást. Ma a Kátki gödöllői telepén található nagyobb állománya, amelyek elődeit az alföldi tanyavilágban gyűjtötték össze. Elsősorban itt folyik a génmegőrzés, fajtafenntartás is. A magyar parlagi gyöngytyúk törvényileg védett baromfifajtáink közé tartozik.

 

Hortobágyi kékesszürke gyöngyös: A szabadtartást jól tűrő, elsősorban húsáért tartott fajta. Tojástermelése 80-90 db. Igénytelen, ellenálló, jó élelemkereső.

 

Hortobágyi hibrid gyöngytyúk: Tollazata kékesszürke. Szabad-tartásban és intenzív nevelési körülmények között is jó eredményeket ad. Rendkívül jó tojástermelő, szabadtartásban 110-120 db-ot tojik.

 

Pulykák

 

Magyar pulyka: Fekete és fehér színváltozata ismert. A fehér pulyka nagyobb testű, a kakas 6-8 kg, a tojó 5-6 kg súlyú. Tolla is értékes volt, kiváltképp a hónalj alatti "marabutoll". Évente 30-40 tojást rak. A testsúly növelése érdekében egy időben a mexikói fehér pulykával keresztezték. A fekete változat egyöntetű fekete színű. A kakas 6-7 kg, a tojó 4-5 kg súlyú, évi tojástermelése 25-50 db. Mindkét változatot külterjesen tartják, s húsuk kitűnő minőségű. Edzettek, ellenállóak, elsősorban rovarevőek.

 

Rézpulyka: Bosnyák pulykának is nevezték. Olyan edzett, hogy lábon hajtották a nagyobb vásárokba, olykor 100 km-t is. A kakas színe rézvörös, fark- és szárnytollai fehéresek. A kakas 5-7 kg, a tojó 4-5 kg súlyú. Igénytelen, a pulykák közül kitűnik tojáshozamával. Jó kotló és nevelő, jó élelemkereső. Külterjes tartásban nevelik. Táplálékát kora tavasztól késő őszig természetes legelőkön is megszerzi.

 

Bronzpulyka: Az amerikai bronzpulyka a legrégebben kitenyésztett pulykafajták egyike. Honosult fajta. A magyar változat a standard bronzpulykánál kisebb testű, köszönhetően a magyar parlagi fajtával történt keresztezésnek. A kakas 6-8 kg, a tojó 5-6 kg súlyú. Évi tojástermelése 50-80 db. A kakas színe nyakától a háta közepéig világos bronzszínű, melle, törzse és szárnyai bronzárnyalatú feketék. Szintén alkalmas külterjes tartásra, edzett, igénytelen.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.