Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Teknősök

2008.07.06

Galápagosi óriásteknős

 

A galápagosi óriásteknősök kizárólag Galápagos-szigeteken találhatók meg. A szigetek szélsőséges éghajlati viszonyaihoz nagyszerűen alkalmazkodtak. A hűvösebb órákat az alacsonyabban fekvő, lávafelszínű területeken töltik. Itt azonban gyér a növényzet, ezért a hőmérséklet emelkedésével a magasabban fekvő, buja növényzetű szigetrészekre vándorolnak. Növényevő állat, főként fűvel és levelekkel táplálkozik, olyan felfegyverzett növényeket is „megtámad”, mint a csalánfélék és a manzanillo-fák. Ez utóbbi valósággal égeti az emberi bőrt, de a páncélosoknak nem tud ártani, a termése kedvelt csemegéjük.

Az óriásteknősök nem a gyorsaságáról híresek, mindössze 0,25 km/h-val sétálnak. Az óriásteknősök napi vándorlásuk során ugyanazt az ösvényt használják. Állatkerti megfigyelések szerint meghatározott sorrendben mennek alvóhelyükre, amelyen belül minden egyed saját területet foglal el. Körülbelül 16 órás szendergés után indulnak ki a külső kifutójukba, szintén meghatározott, de fordított irányú sorrendben, mint befelé. Vagyis az hagyja ott legutoljára a házat, aki legelőször lépett be. A természetben is megfigyelték, hogy összehangolják a napi vándorlásukat. Az évek során több ezernyi teknősláb által legyalult ösvények valóságos országutakká válnak. Fontos, hogy ezeken járjanak, mert a legrövidebb utat jelzik a ritka vulkanikus tavakhoz, az ösvényekről letérve valószínűleg eltévednének. A sorrend a szociális rendszer és dominancia-viszonyok meglétét is jelzi.

 

Aldabrai óriásteknős

 

Az aldabrai óriásteknős mára már csak az Aldabra-szigeten maradt fenn.

Az óriásteknősök általában magányos életmódott folytatnak, de élelemhiány esetén közös víz- és élelemforrásokat használnak. Tápláléka fűfélék, levelek, zuzmók és állati tetemek. Az Aldabra-szigeten gyakran kevés az élelem, így az aldabrai óriásteknős kénytelen a sekély vízben tengeri füvet keresni. Tekintve, hogy vízben szegény az élőhelye, jól bírja a szárazságot, a szükséges víz nagy részét a táplálékából fedezi.

Nincs fejlett szociális érzékük, többnyire egyedül mozognak, de időnként, főleg legelészni többen is összegyűlhetnek. Reggel aktívak, majd ahogy a hőmérséklet emelkedik, árnyékba, üregekbe vonulnak vissza. Naponta bejárt csapásaik az évek, évszázadok során kitaposott utakká váltak, amelyeket a sziget többi lakója is használ. Úszni is jól tudnak, és teknős létükre veszély esetén meglepően fel tudnak gyorsulni.

 

 

Vörösfülű ékszerteknős

 

Eredetileg az Amerikai  Egyesült Államok délkelti részén honos, de előfordul Dél-Amerikában is. Elsősorban a nyugodt vizeket kedvelik; patakocskákban, kisebb folyókban, mocsaras területeken, tavakban is jól érzik magukat. A legelterjedtebb fogságban tartott faj Magyarországon. Természetes élőhelyén viszont fogyatkozik: bár farmokon is tenyésztik, túl sok szabadon élő állatot fognak be.

Nevét a feje két oldalán látható vastag vörös sáv („fül”) miatt kapta. Hátpáncéljuk olajzöld, mely idősebb korban elsötétedik, elbarnul. A haspáncél idősebb és fiatalabb korban egyaránt világossárga több-kevesebb fekete folttal tarkítva. A két nem közötti különbség a méretben, valamint a karmok és a farok hosszában mutatkozik. A lábak, a nyak és a fej szürkészöldek, világos csíkozattal. A vörös sávok gyakran az idősebb egyedeknél is élénk színűek maradnak, de előfordul, hogy kifakulnak, narancszínűek lesznek. Egyes példányoknál, a sávok még a hátpáncélon is folytatódnak elmosódva, mely igazán széppé teszi viselőjét.

 

Mocsári teknős

 

Márciustól októberig-novemberig főleg a reggeli és az esti órákban aktív. Telelni az iszapba vagy a parti fövenybe ássa be magát – ha erre nincs mód, a jégpáncél alatt kerül nyugalmi állapotba.

Szeret a vízből kiálló tuskókon, köveken pihenni. Nagyon jól úszik.

Nyáron csak a tojásrakó nőstények távolodnak el a víztől, különben legfeljebb a partig, vagy valamilyen vízből kiemelkedő tárgyra merészkednek ki. Táplálékuk is vízi eredetű: különféle ízelzlábúak, kétéltűek, puhatestűek és férgek kifejlett és lárvaállapotú egyedeit, dögöket fogyaszt. A halak közül csak a beteg példányokat képes elfogni. A zsákmányt éles csőrkáváik segítségével darabolják fel.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.